ΑΝΝΑ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΑΙΩΝΑΣ ΤΩΝ ΑΙΩΝΩΝ

GYULA JUHÁSZ (1883-1937)

ΑΝΝΑ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΑΙΩΝΑΣ ΤΩΝ ΑΙΩΝΩΝ

Τα χρόνια ήλθαν, παρήλθαν, κι εσύ

εσβήστηκες σιγά-σιγά από τον νου μου. Μέσα μου

κιτρίνισε η εικόνα σου, και μου διαφεύγουν πια

τα τόξα των ώμων σου, η φωνή σου.

Περπάτησα στο όλο και βαθύτερο δάσος της ζωής

χωρίς ν’ ακολουθάω πια τα βήματά σου. Προφέρω τ’ όνομά σου

χωρίς να με πλακώνει βάρος, και δεν ντρέπομαι πια,

όταν με κοιτάει το βλέμμα σου. Διότι τώρα ξέρω

ότι είσουν απλώς μία μέσα στις πολλές, είσουν

μια τρέλα νεανική που ’χει περάσει. Εσύ εν τούτοις

ποτέ μην πιστέψεις, καρδιά μου, πως όλα τούτα υπήρξαν

μάταια και διαβατικά, όχι, ποτέ σου εσύ μην το πιστέψεις.

Διότι είσαι εδώ, όταν μου γλιστρά η λυμένη γραβάτα,

όταν χαιρετάω από λάθος ξένες γυναίκες, όταν

δίνω υποσχέσεις – είσαι εσύ,

είσαι σε κάθε γράμμα που σκίζω κομμάτια,

σε όλη μου τη στραβά οδηγημένη ζωή.

Ζεις – ζεις, και την έχεις κάνει δική σου

εις τους αιώνας, και εις τους αιώνας των αιώνων. Αμήν.

Μετάφραση: Γιώργος Κεντρωτής.

*******************

ANNA ŐRŐK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

 

ΔΕΝ ΞΕΡΩ

GYULA JUHÁSZ (1883-1937)

ΔΕΝ ΞΕΡΩ

Δεν ξέρω τί την στόλιζε, με τί χρυσάφι.

Βαριά τα στάχυα προσκυνούν το καλοκαίρι,

καθώς λυγίζουν σ’ όλο το ξανθό χωράφι:

στο ξάστραμμά τους βρίσκει η κόμη της το ταίρι.

Δεν ξέρω πόσο γαλανά είχε τα ωραία μάτια.

Μα μόλις ο Σεπτέμβριος θλιβός προβάλλει,

στα σύμπαντα, στου στερεώματος τα πλάτια

το γαλανό θωρώ της βλέμμα εκεί να θάλλει.

Δεν ξέρω (μου διαφεύγει) τί φωνή είχε η Άννα.

Αλλά όταν άνεμοι ανοιξιάτικοι διαβαίνουν

να δροσερέψουν το λιβάδι ή την αλάνα,

τα λόγια της από τα ουράνια κατεβαίνουν.

Μετάφραση: Γιώργος Κεντρωτής.

*********************

MILYEN VOLT...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

*********************

ΑΠΑΓΓΕΛΛΕΙ Ο ZOLTÁN LATINOVITS

ΓΚΙΟΥΛΑ ΓΙΟΥΧΑΣ!

GYULA JUHÁSZ (1883-1937)


SOLVEIGET HALLGATOM

Ma szőke álmok szűzi fénye,
Tengerszemek derűje, mélye,
Virágmezők világos éje,
Nagy tengerek szabad zenéje
Száll szívembe mélyen.

Ma nem pereg a homokóra,
Gondot, hamut szívembe szórva,
Ma szürke szerda szordinója
Agyamat fájón át nem fogja,
- Virág nyit az éjben.

Ma mély üvegharang a lelkem,
Ma csend a szívben, dal a csendben,
Ma jó a sors, nem vádol engem
Eredő bűn: ma újra lettem
S gyermekségem érzem



Το υλικό της ανάρτησης μάς το έστειλε η εικονιζόμενη φίλη του ιστολογίου κ. Elsa Benitez.