Παρασκευή 19 Αυγούστου 2011
Ο ΕΖΕΝ ΓΚΥΓΕΒΙΚ ΜΕΤΑΦΡΑΖΕΙ ΑΤΤΙΛΑ ΓΙΟΖΕΦ
ATTILA JÓZSEF
HARMATOCSKA
Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsiros
papiros szendereg.
Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.
Hát dolgoztam hiven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.
Fáradt meg együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.
1929 aug.
****************************************
ROSÉE
Un framboisier accroupi
Se balance et, sur la branche,
En boule dort à demi
Un papier gras qui se penche.
Soir de perle, doux tableau,
Les feuillages s'entrelacent;
Avec la brume plus haut,
Mon chant tremble dans l'espace.
Bourdonnant comme le pré,
J'ai travaillé sans relâche.
Que le ciel est donc léger!
L'atelier sombre à la tâche.
Je suis las, un peu béat,
Ou bon seulement peut-être.
Je bats comme l'herbe bat,
L'étoile qui vient de naître.
1929
Μετάφραση: Eugène Guillevic.
Ετικέτες
ΟΥΓΓΡΙΚΗ ΠΟΙΗΣΗ,
GUILLEVIC (EUGÈNE),
JÓZSEF (ATTILA)
Εγγραφή σε:
Σχόλια ανάρτησης (Atom)
Δεν υπάρχουν σχόλια:
Δημοσίευση σχολίου